A Dinner in the Dark tényleg itt van a nyakunkon, és ahogy telik az idő, egyre több kérdés kavarog bennem. Vajon tényleg minden a helyén lesz? Hogyan fogják megtalálni a vendégek a helyüket – szó szerint és átvitt értelemben is? És mi van, ha én is elkezdek sötétben keresgélni, mint egy eltévedt turista?

Ez most nekünk is hatalmas kihívás. Őszintén, ilyet még sosem szerveztünk. Egy koncert vagy színházi előadás viszonylag kiszámítható: lámpák, színpad, mikrofon, a show pörög, és mindenki látja, mi történik. De itt? A fények kialszanak, és minden mást kell megmutatnunk. Az illatokkal, ízekkel, hangokkal kell hatást gyakorolnunk – nem lehet elrejteni semmit egy jó világítással vagy látványos díszlettel. Ez tiszta érzék-maraton lesz!

Az is fura, hogy amíg máskor minden a vizuális élményre épül, most éppen az fog teljesen hiányozni. De talán éppen ez a varázsa. Kíváncsi vagyok, hogyan hat majd ránk, szervezőkre is. Mennyire leszünk képesek az érzékeinkre hagyatkozni, hogy minden flottul menjen?

Egy biztos: ti, akik ott lesztek, ugyanolyan részesei lesztek a kalandnak, mint mi. Nem ígérem, hogy nem fogtok néha nevetni a tányéron való “térképezés” közben, de azt igen, hogy egy felejthetetlen élményt kaptok.

Szóval már csak pár nap… Én addig is szorongatok pár próbavacsorát (még világosban), és persze reménykedem, hogy a sötétben nem esek el az első székben.

Találkozunk a sötétben!